U. i.:
Az újságok, tv-k, rádiók órákat zengettek a falusi kamaszlányról, aki közreműködött a világ megmentéséről. Sőt volt olyan istenítőm, aki egyenesen a magányos harcos szerepében tüntetett fel; aki szerint én szuperhős vagyok.Újabb és újabb sztorik jelentek meg, persze egyik sem találta el az igazságot. Szüleim a sikerem láttán elengedték a büntetésem. Sőt, a riporterek kedvéért a családi idill minden kellékét megteremtették. Anyám igyekezett a legjobban –szüksége is volt rá -, hogy bebizonyítsa a sajtónak, ő a szuper-anya; nála jobb nem is kell. Én pedig éltem tovább sivár életem, különösebben nem izgatott fel a körülöttem lévő herce-hurca. Elhatárolódtam a társasági élettől; bezártam minden ajtót az emberek előtt. Kiskaput sem hagytam, legyen szó apámról, anyámról, rokonokról, barátokról és legfőként a szerelemtől... Minden hitem elvesztettem a lovestoryk iránt. Mivel felém sem nyitott senki; nem volt nehéz a síromba is magammal vinni a titkunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése