Aminek még nem sikerült találó címet adnom...

Harmadik rész

Több, mint baj!

Mélyen aludtam. Ezek után gyorsan szerettem volna sokat aludni. Anyám csörtetett be úgy két órával később, este nyolckor. Akkor zajlott ugyanis minden kereskedelmi csatornán az úgynevezett 'Hírszolgálat'. Valójában nem volt más csak a népet bódító, hazugságokkal és részre hajlásokkal vegyített bulvár. Most éppen az volt a szenzáció, hogy a világegyetemből közeledik valami, ami gyors, erős, pusztító és megállíthatatlan. A mi csendes városkánkat nem fenyegette veszély, viszont a nyüzsgő és fontos bányavárosunkat telibe találhatja. Anyám a szokásos 'mindenen bepánikolok' és 'mindent túlbonyolítok' nő volt. Az ő esetében még a bolhából elefántot szólás sem fedné a valóságot. Ez most is megmutatkozott: kiugrasztott az ágyból, eszeveszetten rohangált fel és alá a házban. Közben csak mondta, mondta, és mondta a magáét, hogy tudta, hogy az emberiség egyszer majd megfizet a bűneiért. Felsorolta az összes általa rossznak vélt dolgot, embert, eseményt, ami csak eszébe jutott:

- Ott volt az az Maxell, meg az a másik elnök... a hogy is hívják? Mondd már a nevét!

- Cracky?

- Az! Meg azok az áldozatok, ember, állat, növény... ezeknek semmi sem szent! És most sem egyedül a bűnös viszi el a balhét. Nem...

- Anya!

- És emlékszel arra a rablásra? Seigelék boltjában? Vagy arra a kőolaj-harcra?

Na, igen, anyám képes volt a 'nagyoktól' a 'kicsikig' levezetni dolgokat. Jó hogy nem kombinálja össze egy közérti tolvaj és a bank kifosztásának esetét. Ő mindenben lát összefüggést, szerintem még abban sem biztos, hogy ki az igazi apja. - Ugyanis a nagyi eléggé csapodár volt, és amint ezt anyu megtudta, egyből gyanakodni kezdett. Ezzel rendszerint az őrületbe kergette a szüleit. - Ez volt az ő hobbija... Biztos tőle örököltem. Kösz, tényleg.

- Anya! Nem fejeznéd be?!

- Elisabeth ezek komoly dolgok, amikről beszélni kell! Nem lehet csak úgy eltusolni őket!

Igen ő már csak tudja... Előtör belőle a kém!

- Igen?! Akkor mondd csak, mit is akarsz te tenni... most, hogy veszélyben a Nagyvilág? Huhu!

- Áh! Te nem veszel komolyan se engem, se semmit! Ki nevelt téged? Én biztos nem!

- Hát erre ráéreztél! Te biztos nem!

- Hékás! Álljon meg a menet! Tudjad, kivel beszélsz!

- Tudom én...

Apám szakította félbe a veszekedést.

- Mi ez itt?! Elmondaná valaki, hogy mi történt?!

- Semmi... - vágtam rá bosszúsan.

- Semmi?! Semmi?! A drágalátos kislányod most vágta a fejemhez, hogy nem kapott elég jó nevelést, sőt semmilyen nevelést tőlem.

- Elisabeth! - mormolt le a család feje...

Őszintén, cseppet sem érdekelt az, amivel anyám mosta ki apám agyát. Az ő kapcsolatuk sem volt felettébb mennyei, de valahogy mindig közös nevezőre jutottak. Általában anyám teletömte a fejét mindenfélével; mindenkit úgy állított be előtte, ahogy neki kedvezett. Édes-jó-apámról pedig tudni kell, hogy csőlátása volt. Naív volt, így nagyon könnyen be lehetett csapni, és persze akadt rá jelentkező mindig.

- Preston csinálj valamit ezzel a lánnyal! Ennyivel nem intézheted el! - anyám pedig ezt nem hagyhatta, mármint, hogy ne ő nyerje a vitát. Igazából, az nem is volt kérdés, hogy ki nyeri... Csak, hogy mennyivel. Mindig is meg akart alázni engem, mivel apámban nem talált ellenfelére.

- Tara, én nem akarok belefolyni a női ügyeitekbe, intézzétek el magatok. - na, ez az apa! Diplomatikusabb választ nem is adhattál volna! Nekem ugyan tetszett, hogy így próbálta kikerülni a dolgot; az "ellenfelemnek" már kevésbé... Nem tudta elviselni, hogy lerázzák; pedig már ideje volt megleckéztetni. Ugyanis mindemellett, hogy 'vitakészsége' igen fejlett; általában kezdeményező típus. És természetesen amilyen tapintatos, nem a kis-kaput találja meg, hanem a nagy ajtót feszegeti. Amitől aztán épeszű ember a falra mászik.

- Preston! Mindig azt beszéltük, hogy a gyereknevelési kérdésekben egyetértünk. Egyet kell értenünk! Ha a gyerek azt látja, hogy megingunk, akkor végünk!

- Jaj, drágám, tudod, hogy mindig is ragaszkodtam a szigorhoz. Mindig is elvártam Elistől, hogy tiszteljen minket.

- Akkor ezt mire véljem?!

- Kamasz, lázad.

- Engem nem érdekel, hogy kamaszodik! Én akkor is az anyja vagyok, ha nő, ha kamaszodik, ha öregszik, mindig!

Itt döntöttem úgy, hogy szépen csendben bevonulok a nyugodt kis zugomba. Tudtam, hogy a vita további részében anyám szépen lassan, taktikázva "elcsavarja" apám hiszékeny buksiját. Szörnyű, hogy mióta házasok és mégis sikerül ez neki. Vagy talán apámat még mindig elborítja az a bizonyos 'lila köd'?! Azért kíváncsi lennék, milyen női fortélyokat vet be anyám?! Áh, de fúj! Nem akarom tudni a szüleim hálószoba titkait. De valószínű, hogy a békülő-szex az 'ász' anyám kezében. Hagyjuk, lépjünk! Nem akarok róla tudni.

Miután lecsendesedett minden, lenyugodtak a kedélyek; gondoltam utána nézek a neten, anyám agyszüleményének. Megnéztem egy, a Hírszolgálatnál biztosabb forrást. Valóban fent volt az ő honlapjukon is a cikk, miszerint egy óriási, nagy sebességű meteor (talán) közeledik a Föld felé, konkrétabban New-Stray felé. Ami azt illeti; elgondolkodtató. Habár... ilyen az én formám, akkor van katasztrófa, amikor én élek. Eddig is volt egy pár jégkorszak, pár háború, hosszabb rövidebb béke-idő, de amikor én élem gyönyörű ifjúságom... hát persze! Minden világos! Elisabeth Moor a világon van, emberek! Jöhet, a ki tudja hányadik világvége?! Inkább jegelem a témát. Van elég bajom, nem kell még a világé is! Ezzel a gondolattal tértem újfent az ágyikómba.